Tunézia ismeretlen arca

Tunézia, a legeurópaibb, szekuláris arab ország a mediterrán térségben megszokott színvonalú szolgáltatásokat nyújtja kedvező árakon, a kelet varázsával fűszerezve.

Most néhány olyan látnivalót mutatunk be, amelyek ma még kevésbé ismertek hazánkban. A tuniszi vagy a monasztiri repülőtérről a Tunisair belföldi járataival rövid repüléssel elérhető a déli országrész központja: Tozeur. A városból dzsipekkel, autóbuszokkal illetve bérautóval folytathatják útjukat az érdeklődők a homoksivatag vagy a hegyi oázisok felé. Az Atlasz-hegységben, az algériai határ szomszédságában találhatók ez utóbbiak, melyek közül a legszebbek: Chebika, Mides, Tamerza és Cascades. A kopár, vöröslő sziklák közül előtörő pálmaligetek és a csordogáló patakok, apróbb vízesések látványa valóban különleges élményt ígér. Az egyik oázisban forgatták Az angol beteg című film jeleneteit. Aki ezen a lélegzetelállító vidéken akar eltölteni néhány napot, annak ajánlható a négy csillagos Tamerza Palace Hotel, mely formájával és színeivel teljesen beleolvad a kősivatagi környezetbe. Tozeur egyben a legnagyobb oázis is, ahol több hektáron öntözéssel művelik a datolyaligeteket. A legfinomabb ”Deglet Nour” datolyák mellett szőlőt, olajbogyót és zöldségféléket termelnek az ügyes helybeliek. A városban apró állatkert is működik, melynek showman-stílusú idegenvezetői magyar nyelven, poénokkal tarkítva, testközelből mutatják be a sivatag állat- és növényvilágát. Érdemes megtekinteni a néprajzi múzeumot és az 1001 éjszaka mesevilágát bemutató témaparkot.

Ha Tozeurból a homoksivatag felé vesszük utunkat, a Chott Djerid óriási félig-kiszáradt sóstaván vezet keresztül utunk. A tükörsima, sósan csillogó tómedert az esős évszakban gyakran elárasztotta a víz, de ma már gáton épült betonúton vághatunk át a tavon. Nyaranta gyorsulási versenyeket rendeznek a mederben. Néhány órás autózással elérhető Douz, a legsivatagibb déli oázis. A nagyobbacska falu határában kezdődik a homokdűnék végeláthatatlan sora, úgy ahogy gyerekkorában azt mindenki elképzeli. Az utolsó pálmafák után már csak homokszemcséket kavar a szél, a helyi berberek arcokat is eltakarják, amikor tevéiket vezetik. (Itt rendezik a legnagyobb tevevásárokat is.) A hely stílusához mindenképpen illik a séta-tevegelés és egy kuszkusz-lakoma földön ülve egy berber sátorban. Aki többet szeretne, akár egy hétre is elindulhat teveháton a sivatagba, és részt vehet egy berber család hétköznapjaiban. Kényelemszeretőknek inkább a helyi El Mouradi Hotel szaunája, jacuzzija és uszodája javasolható. A kisváros piacán különleges szőttesek, réz- és ezüsttárgyak vásárolhatók meg.

Douztól kelet felé haladva elérjük a híres matmatákat, a mészkőbe vájt barlanglakásokat, melyek némelyikében fogadókat és éttermeket alakítottak ki. A Matmata környéki holdbéli tájon forgatták a Csillagok háborúja egyes jeleneteit. Dél-Tunézia leglátványosabb települései mégis talán a „ksour” elnevezésű erődfalvak Tatouine környékén. A ksourok kanyargós utcácskái, az apró ablakok, a vastag falak azokra az időkre emlékeztetnek, amikor a helyi berber törzseknek mindennapos harcot kellett vívniuk a be-betörő arabokkal.

Tunéziában a sivatagi és hegyvidéki oázisok mellett egy tengerparti oázist is találunk. Gabes az ország déli részén, nyugat és dél felől a sivataggal körülvéve terül el. Szemet gyönyörködtető pálmaligeteit és az óvárost nyitott lovashintóról érdemes megtekinteni. A bazárban szigorúan kötelező az alkudozás. Különleges illatszerek, ismeretlen fűszerek, füstölők, óriási hennahalmok várják a kíváncsi idegent. Ha Gabesből észak felé vesszük az irányt, néhány kilométer múlva furcsa látványban lesz részünk: egy országúti parkolóban tökéletes bálnacsontvázat állítottak ki. A tengeri emlős állítólag a Gibraltári-szoroson úszott be a Földközi-tengerre, és a partok közelében pusztult el.

El Djem városában található Afrika legnagyobb római kori emléke, a Colisée. A szépen megőrzött kolosszeumban egykor 35.000 ember fért el, akárcsak a hasonló római építményben. Érdekessége, hogy nem egy egykori nagyvárosban építették fel, hanem jóformán a „semmi közepén”, olyan helyen ahová minden égtáj felől könnyen el lehetett jutni.

Tréfa volt az egész

Általános a közfelfogás: rohanó világban élünk. A pszichológusok jól tudják: a túlfeszített idegeket időnként pihentetni kell. Még magának az írónak is meg kell állnia munkájában és pihenésként valamelyik írótársa könyvéhez kell nyúlnia.

Magam is ezek közé tartozom és sietek bevallani: más író művét olvasni igenis pihenés számba megy. Bárány Tamás írásait, legyen az regény, novella, karcolat, mindig is szerettem olvasni. Pihentetett, meg felcsigázott, a köznapi élet új, meg új dimenzióit tárta elém. Időnként föl kellett fedeznem őt, a szellemes, éleslátású, velem örökké összekacsintó vagy éppen fityiszt mutató írót. Volt úgy, hogy szemembe nevetett, máskor együtt érzékenyültünk el, de már kaptam magam rajta az érzésen: lámcsak, a vesémbe lát és operáló orvosok módján író szikével szétszabdalja a testem, aztán előkapja varázspálcáját és és egy suhintásra megint eggyé válok testileg, lelkileg. És hallom, hogy fölnevet: „Ugyan?! Csak nem vetted komolyan? Tréfa volt az egész!” Amikor 1946 karácsonya körül a Centrál kávéházban találkoztunk, szememben ő már nagy költő volt, hiszen néhány verses kötetével a háta megett ott ült, ha jól emlékszem Tűz Tamás, Karinthy Ferenc, Acél Tamás, Vihar Béla, Barabás Tibor, Berda József és mások társaságában. Megilletődve adtam át szerény első verseskötetemet és viszonzásul nemsokára megkaptam tőle az És megindulnak a hegyek c. regényét. Azóta bizony több mint fél évszázad telt el. Több tucat megjelent könyvét olvasva úgy tűnt nekem, Bárány Tamás szemléletében, életfelfogásában maradt, aki volt. Lám ez most megjelent Válogatott novellák is ezt példázza írói stílusa, kifejezésmódja helyenként csiszolódott, írásai szűkszavúbbá vált, de hát ezek a változások csak írásai előnyére váltak. A Belvárosi Kiadó szerkesztője, Székely Magda kitűnő érzékkel, mondhatni igen jó ráérzéssel válogatta ki a kötetben szereplő 18 novellát a Puskások című elsőtől, az Ítéletidő című utolsó írásig. A novellista Bárány Tamás pengeélesen fogalmaz Nyoma sincs írásaiban a bőbeszédűségnek. Ez a szavakkal való takarékoskodása vezet oda, hogy mindig pontosan tudjuk: hol vagyunk, mely időben, kikkel állunk szemben, érezve egyúttal a történeté, az esemény hangulatát. Bárány Tamás nem mesél, hanem sokkal inkább ábrázol. A Puskások államtitkára nem mondanám el, hogy nincs érzéke a szegénység megértése iránt, de ábrázolt magatartásból s a történésekből ez világosan kitűnik. A novellában szereplő Kapor János hajtóról, sem meséli el, hogy éhes meg aztán, hogy majd megvész ebben a hidegben egy kupica pálinkáért, de mindez kiáltásként tolul föl az olvasóban. A Rákosi korszakot többféle módon megközelítve írták meg, de ahogyan Bárány Tamás ábrázolja a Népnevelők c. novellában, úgy bizony senki! Nagy ecsetvonásokkal, mégis precízen festi a személyeket s az adott kort. E kötetében több politikai korszak vonul föl s az utolsó darabban jutunk el máig. Több novellája rádiójáték is lehetne, a pontosan kimért és mindig jellemző párbeszédek miatt. És, persze, a miatt a megjelenítő erő miatt, amely írásaiból sugárzik. A nyolcvanadik évében járó Bárány Tamás korunk siető, zaklatott emberének ír. Érdemes hát megszakítani utunkat néhány perc erejéig, hogy pihenésként elolvassunk egy- egy nyugtató és elgondolkodtató írását.

Jóskönyv

„Nem könyvet, hanem egy csodálatos társat szeretnék adni neked” – írja Müller Péter, akinek művei (Kígyó és kereszt, Lomb és gyökér, Benső mosoly, Boldogság) sokszázezer olvasó életében meghatározó élményt jelentettek.

A „Jóskönyv” életművének betetőzése. Húsz évig tanulmányozta az ősi kínai Ji-Kinget, a világ egyetlen könyvét, amellyel beszélni lehet: kérdezni lehet tőle, s mint egy eleven bölcs, válaszol. A hagyomány szerint valóban láthatatlan „szent szellemek” (kínaiul: sen) állnak mögötte, akik segítik azokat, akik sorsuk problémáival hozzájuk fordulnak. A Ji-King keleten évezredek óta az emberek tanácsadója. Nyugaton elsősorban R. Wilhelm és C. G. Jung hatására terjedt el (aki harminc éven át maga is használta sorsanalízis és terápia céljából). Ma már alig van olyan otthon, amelynek könyvespolcról hiányozna ez a csodálatos mű: egyre többen lesznek, akik bölcs tanácsadóként hívják segítségül. Ez a könyv nem jövendőt mond, hanem jósol! Megmondja, mi a jó. Megmondja mit tegyünk, hogy a jövendőnk jó legyen, s ne rossz. Ezért lett a címe: Jóskönyv. Választ ad arra, hogy életünk kis és nagy gondjait hogyan tudjuk a legjobban megoldani. Ott szólít meg, ahol sorsunk formálása rajtunk áll. Élni segít…